Haydn@Home

A reprezentatív, zöld falfestéssel díszített feltehetően a Haydn házaspár nappalijaként funkcionált, ahol a látogatókat fogadták. Haydn végrendeletéből ismert, hogy jelentős rézkarc-gyűjteménnyel – ezek keretezett képekként díszítették a helyiségeket – és gazdag könyvtárral rendelkezett. Az ebben a szobában kiállított bútorok Joseph Haydn korából származnak. A bécsi mázatlan porcelán (biszkvit) mellszobor, mely Antonio Grassi császári manufaktúrájában készült, a zeneszerző hiteles portréja. 

Boldogtalan házasság

Haydn felesége Maria Anna Theresia Keller, egy császári parókakészítő lánya volt. Csupán egyetlen kisméretű portrémedál őrizte meg az utókornak a zeneszerző nejének az arcvonásait. Fennmaradt továbbá a házassági szerződés. A házaspárnak közös gyermeke nem született. Talán emiatt is terjengett számos pletyka Haydn állítólagos szerelmi kalandjairól. Gyengéd szálak fűzték többek között az itáliai énekesnőhöz, Luigia Polzellihez, akinek, mint ahogyan az a levelzésükből kiderül, házasságot is ígért és akinek a fiát élete végéig támogatta. Antonio Polzellit emiatt Haydn törvénytelen gyermekének tartják.

A Haydn-ház konyháját a korstílusnak megfelelően rekonstruálták. Haydn a szolgálati szerződése szerint anyagi javadalmazás (782 gulden) mellett természetbeni juttatásban is részesült, így jelentős mennyiségben kapott tűzifát, bort, zsírt, sertéshúst, zabot, gabonát, valamint gyertyát és sót.

Uniformis és paróka

A „szoba“ - ilyen névvel szerepelt e helyiség egy kimutatásban, amely minden bizonnyal Haydn hálószobájaként funkcionált és amelyben egy tábori ágyon aludt. Közös hitvesi háló nem volt a a házban, bár ez abban a korban még nem is volt elterjedt. Jól megmaradt a vörös csíkos falfestés, amelyet 2009-ben tártak fel.
A kor szokásainak megfelelően Haydn is parókát viselt. Büszkén hordta a vendéghajat, akárcsak az uniformist, mely az Esterházy udvari tisztségviselőkhöz való tartozást jelképezte. Basilis Grundmann mára elveszett portréjáról készített fénykép alapján rekonstruálható a kék színű, ezüst fonatokkal díszített egyenruha. Udvari karmesterként vörös, arany szalagokkal szegélyezett uniformist viselt.

Restaurált eredeti falfestés

A következő teremben a nemrégiben feltárt és restaurált falfestés látható. Ezt a helyiséget Haydn az 1768-as tűzvészt  követően építtette a lakóházhoz, és valószínűleg dolgozó- és zeneszobaként funkcionált. A kiállítás itt a zongoraszonáta és a zongoratrió zenei műfajok fejlődését, valamint a zenekedvelő arisztokrata hölgyek számára írt darabokat mutatja be.
A terem legértékesebb tárgya az Anton Walter-féle ütőkalapácsos zongora. A hangszer a fertődi Esterházy-kastély környékéről került elő, ahol Haydn éveken át élt és alkotott. A vitrinekben az Esterházy hercegnőknek, zenekiadók feleségeinek és lányainak, valamint lelkitársának és barátnéjának, Marianne von Genzingernek ajánlott zongoraszonáták és -triók láthatók.

Itt látható a zeneszerző két eredeti portréja is. A Christian Ludwig Seehas által készített festmény, mely nemrégiben került a Joseph Haydn Privatstiftung birtokába , az 53 éves Joseph Haydnt ereje teljében lévő férfiként ábrázolja, aki tudatában van a hercegi udvarban betöltött fontos szerepének. A portré 1785-ben keletkezett, amikor a schwerini udvari festő Bécsben tartózkodott. A festmény félalakosan ábrozolja Joseph Haydnt, aki a képen egy prémgalléros barna köpenyt visel. A Seehas-féle portré mellett megtalálható még a Ludwig Guttenbrunn által készített olajfestmény is, amelyet a leghitelesebb és legreprezentatívabb Haydn-ábrázolásként tartanak számon.

Vonósnégyesek és oratóriumok

„egy teljesen új, nagyon különleges alkotás, amilyet már 10 éve nem írtam“ így jellemezte Haydn az op. 33 c. vonósnégyesét „vásárlóinak“, Fürst Öttigen-Wallersteinnak és a svájci tudós, Caspar Lavaternek írt leveleiben. Haydnt a vonósnégyes feltalálójaként tartják számon. Az új zenei műfajt nagy lelkesedéssel tanulmányozták és fejlesztették tovább a kortársai, mint pl. Mozart, illetve tanítványai, Beethoven és Pleyel. Haydn összesen 68 vonósnégyest komponált, melyek közül többet arisztokrata uraságok számára ajánlott.

Az állandó kiállítás utolsó termében Joseph Haydn két nagy oratóriuma kerül bemutatásra. 1791 és 1795 között Haydn Londonban kimagasló sikereket ért el, és személye csakhamar az angol főváros zenei életének középpontjába került. Itt ismerkedett meg Haydn Georg Friedrich Händel nagy oratóriumaival is, amelyek mindaddig ismeretlenek voltak előtte. 

A „Teremtés“ Joseph Haydn első német nyelven írt oratóriuma. Kétéves alkotói szünetet követően, 1798-ban Schwarzenberg herceg bécsi palotájában került sor Haydn első oratóriumának ősbemutatójára. A mester személyesen dirigálta a zenekart, a közönség soraiban támogatók és mecénások foglaltak helyet. A „Teremtés“ hatalmas sikert aratott és a mai napig Haydn egyik legfontosabb és legismertebb szerzeményének számít.
A „Teremtés“ átütő sikere arra buzdította Haydnt, hogy Gottfried van Swieten librettója alapján egy újabb oratórium komponálásába fogjon; így született meg „Az Évszakok“. Elképzelhető, hogy a szövegkönyvön múlt, lehet, hogy a profán téma volt az oka, mindenesetre „Az Évszakok“ nem tudta megközelíteni Haydn első oratóriumánk a sikerét. Noha az 1801-es ősbemutatón még ünnepelték a művet, a „Teremtés“-t kísérő hosszantartó eufória elmaradt.

Itt találja meg a kiállításhoz kapcsolódó kulturális ajánlatot